Összeválogatta: Gregory Adams
Keverés: Martin Bartosik, Phillip Bendall és Gregory Adams
Külön köszönet: Marcus Junglas, Cris Hart

Sz. Hivatalos elõadó és a szám címe                           Hossz Min. Eredeti elérhetõség



 1. Mike Oldfield: Tubular Bells (7" Edit)                     3:18  5   1974 7" Tubular Bells / Tubular Bells (USA) 1st ed.

 2. Mike Oldfield: Tubular Bells (7" Edit)                     4:44  3   1974 7" Tubular Bells / Tubular Bells (USA) 1st ed.

 3. Mike Oldfield: Tubular Bells (Exorcist Theme Edit)         4:06  2   1974 7" Froggy Went A-Courting / Tubular Bells (NL)

 4. Mike Oldfield: Theme From "Tubular Bells"                  4:30  5   1974 7" Mike Oldfield's Single

 5. Mike Oldfield: Froggy Went A-Courting                      4:26  5   1974 7" Mike Oldfield's Single (UK)

 6. Kevin Ayers & The Whole World: Why Are We Sleeping (Live)  7:03  4   1992 BBC Radio 1 - Live In Concert

 7. Percy Faith: Tubular Bells (Fifth Movement)                2:59  3   ???? The Best Of Percy Faith

 8. The Book Of Love: Tubular Bells (7" Mix)                   4:29  4   ???? Lullaby

 9. Mike Oldfield: Tubular Bells Part One (Live)              24:23  5   1980 Airborne (Disc Two)

10. Mike Oldfield: Tubular Bells Part Two (Live)              11:49  1   1982 Boston - Berkley Performance Arts Center

Sz. Hivatalos elõadó és a szám címe                           Hossz Min. Eredeti elérhetõség



 1. Mike Oldfield: In Dulci Jubilo (For Maureen)               2:49  5   1975 7" Don Alfonso / In Dulci Jubilo (UK)

 2. Mike Oldfield: Don Alfonso (Long Version)                  6:03  5   1975 Válogatáslemez: "V"

 3. Bram Tchaikovsky: Girl Of My Dreams                        4:04  3   1979 Strange Man, Changed Man

 4. Kevin Ayers: Everybody's Sometime And Some

                  People All The Time Blues                    3:09  2   1974 The Confessions Of Dr. Dream

 5. Kevin Ayers: Whatevershebringswesing                       8:15  2   1972 Whatevershebringswesing

 6. Kevin Ayers: Stranger In Blue Suede Shoes                  3:25  3   1972 Whatevershebringswesing

 7. Kevin Ayers: Champagne Cowboy Blues                        4:03  3   1972 Whatevershebringswesing

 8. Kevin Ayers: Lullaby                                       2:02  2   1972 Whatevershebringswesing

 9. Pierre Moerlen's Gong: Downwind (Excerpt)                  9:23  2   1979 Downwind

10. Robert Wyatt: Little Red Robin Hit The Road                6:12  4   1974 Rock Bottom

11. Kevin Ayers: Lunatics Lament                               4:51  3   1970 Shooting At The Moon

12. Tom Newman: Ma Song (Excerpt)                              0:39  3   1995 Fine Old Tom

13. Kevin Ayers, Eno, Nico & John Cale: Everybody's Sometime

                    And Some People All The Time Blues (Live)  4:40  2   1974 June 1, 1974

14. Phil Beer: Passed You By                                   3:19  5   1986 Where Would You Rather Be Tonight?

15. Mike Oldfield: Don Alfonso                                 4:20  4   1975 7" Don Alfonso / In Dulci Jubilo (UK)

16. Mike Oldfield: Froggy Went A-Courting (German Version)     4:24  5   1974 Mike Oldfield's Single (D)

A "Min." oszlop a minõséget jelzi, és az 5-ös a legjobb, az 1-es a legrosszabb értéket jelenti.

Általánosságban nagyon jó, hogy van ez a lemez, mert több olyan felvételt tartalmaz, amelyet tényleg nem lehet máshonnan megszerezni, de több ponton hibádzik. Fõleg a második lemezen, ahol a számok nagy része "indokolatlanul" nagyon gyatra minõségû (ez mondjuk nem olyan nagy probléma, hiszen ezek megvannak már más forrásból is). A számsorrend is érdekes, azon túl, hogy az elsõ albumon szinte csak Tubular Bells van, nem sok logikát találtam benne. Egyébként a számok elég nagy része Martin Bartosik Vinyl Rarities címû válogatásáról származik, és ez a válogatás még az Old Tin Boxesnál is nagyobb kincs.

1. Mike Oldfield: Tubular Bells (7" Edit)
Ez a 3:18-es változat elég furcsa egy edit: Úgy kezdõdik, mint az eredeti Tubular Bells Part One, csak jóval gyorsabban érkeznek be a hangszerek, és ennek érdekében elég merész vágásokat hallhatunk pl. 0:49-nél, ahol a fõtéma harmadik hangjánál lép be egyszerre több hangszer is. 1:00-nél már az eredetileg 3:37-nél megszólaló gitárszólót hallhatjuk. Ezt követõen egy darabig nincs váltás, de 1:37-nél a jellegzetesen felfelé tartó hangok, amelyek eredetileg átvezetnének a TB egyik fõtémájába (4:15), itt a Basses részben köt ki újra csak egy igen meredek váltásnak köszönhetõen. Ez megy 2:35-ig, aztán érdekes módon újra a TB kezdõ hangjai bukkannak fel, és ennek a lehalkulásával végzõdik a darab. Megemlítendõ, hogy remek a minõsége.
2. Mike Oldfield: Tubular Bells (7" Edit)
A 4:44-es (Xanthos diszkográfiájában 4:39-esnek írja) TB-edit a Bell-rész sûrített változata. Nagyon hasonlít a TBII-s The Bell (Edit)-re, és ahogy ott is, a csõharangos rész halkulásával fejezõdik be.
3. Mike Oldfield: Tubular Bells (Exorcist Theme Edit)
Egy újabb érdekes edit: a Tubular Bells Part One 5:17-tõl kezdõdõ részével indul, majd egy crossfade-effekt átvezet a bluesos részbe (12:30-tól). Ezt viszont egy nagyon jól sikerült váltás követi: az ezután következõ erõteljesebb gitárjáték kimarad, és rögtön a kórusos részben találjuk magunkat (13:47), de a gitár pont kijön (igaz, így csak összesen két hang hallatszik belõle :)). Itt nincs váltás egészen 2:47-ig, ahol viszont a gitártépésekbõl (15:20) átugrunk a csõharangokra (22:53). Ez a váltás nem valami tökéletes... Sajnos, elég zajos a felvétel.
4. Mike Oldfield: Theme From "Tubular Bells"
A híres Mike Oldfield's Single-ként ismeretes rész, amely nem az eredeti Tubular Bells-albumról tartalmaz egy részletet, hanem egy - szerintem - sokkal jobb, szebb és kidolgozottabb változat. Az eredetileg a Tubular Bells Part Two-ban megszólaló feszült és agresszív téma (8:47-11:03) itt lényegesen nyugodtabb hangulatú. Gyönyörû klarinéttal (?) indul, majd a többszöri ismétlések és hangszerváltások során fokozatosan egyre magasztosabbá válik a téma, egyszerre több gitár és fúvós hangszer is játssza már, amikor újra az elején tapasztalt nyugalom lesz az uralkodó, de most egy akusztikus gitár a fõ hangszer, és ha lehet, így még szebb... Némileg a Hergest Ridge Part Two elejének hangulatát idézi nekem.
5. Mike Oldfield: Froggy Went A-Courting
Az - általunk - eddig is ismert Froggy Went A-Courting-változat, de meglepõen kiváló minõségben. Alig hallani a háttérben a pattogásokat! Lehet, hogy már írtam a topicban, de szerintem ebben a számban van Oldfield legjobb szaxofon-szólója. :) Én nagyon szeretem, és érdekes, hogy Oldfield a Tubular Bells alapvetõen feszült hangulata után már akkor milyen sok vidám, mesei elemekkel teli számot írt, illetve dolgozott fel (gondolok itt még a Don Alfonsóra, a Portsmouthra, a Blue Peterre stb.). Nemrég letöltöttem egy másik Froggy Went A-Courting-változatot Burl Ivestõl (ti. ez eredetileg egy népdal), és azon túl, hogy az is nagyon szórakoztató, azért Mike a saját hangszerelésével sokkal többet tudott kihozni a számból. Ez az Ives-féle verzió stílusában az egyik Tom és Jerry-részt juttatja eszembe: pont ilyen stílusú az a zene is, amit az a bajszos, kalapos egér játszik, akinek mindig elszakad a húrja, és aztán Tom bajszával pótolja. :)
6. Kevin Ayers & The Whole World: Why Are We Sleeping (Live)
Ez egy 1972-es BBC-felvétel, de csak 1992-ben jelent meg. Érdekessége, hogy Mike gitározik benne, és még a Tubular Bells megjelenése elõtt tartalmaz belõle részleteket: mintha csak a The Orchestral Tubular Bells Maya Gold-os (18:25) részét hallanánk, csak a gitár típusa és persze az improvizált dallamok mások. A szám második fele egy jellegzetes Kevin Ayers-dal. Érdekes, hogy stúdióverziója nincsen, hacsak a Tubular Bellst nem tekintjük annak. :)
7. Percy Faith: Tubular Bells (Fifth Movement)
Szerintem egyike az ötletesebb Tubular Bells-feldolgozásoknak. Stílusilag nemigen tudom behatárolni sajnos, mert bár igen jellegzetes, a stílus nevét nem tudom. Elég dinamikus, dobokkal és szimfonikus hangszerekkel támogatva, némi Guilty-s hangulattal, talán az Exposed-os Bell-részhez tudnám hasonlítani, amikor már dobok is vannak. Alapvetõen ennek a résznek a feldolgozásáról van szó, de azért megtalálható benne az elsõ percek híres témája is. Ez a rész egyébként szerintem zseniálisan hangzik: az eredeti arpegio-téma meg van egy kicsit variálva, de nincs alapból átállítva 8/8-okra, csak egy picit bonyolultabb dallamvezetésû lett, és mindenféle fúvós játssza egyszerre. Bár nem sok musicalt ismerek, mégis érzek benne musical-hangulatot is, és a Champ Boys Orchestra-feldolgozáshoz is hasonlít egy kicsit, hangszerelésében mindenképpen.
8. The Book Of Love: Tubular Bells (7" Mix)
Ez már nem olyan ötletes remix, de mindenképp veri az ennél még diszkósabbra vett stílusú mixeket. Azért eléggé nagy szerepet kapnak a dobok és monoton is, ráadásul csak arpegiónak van benne a TB kezdõ motívuma 8/8-okra egészítve.
9. Mike Oldfield: Tubular Bells Part One (Live)
Észak-Amerikában a Platinum helyett az Airborn nevezetû albumot akarták kiadni, amelynek elsõ lemezén a Platinum némileg módosított változata található - a Woodhenge helyett a Guilty szerepel rajta, és a Sally cím helyett a helyes Into Wonderland került rá a borítóra is. A második lemezre az 1979. május 6-i birminghami koncertrõl a Tubular Bells Part One került rá, illetve az Incantations eredeti és Exposed-os változatának mixe. Az elõbbirõl van jelen esetben szó. Tényleg minimális mennyiségû sistergéstõl eltekintve a minõsége egészen kiváló, az Exposedhoz hasonlítható, de egyébként természetesen nem egyezik a felvétel az Exposedon hallhatóval, bár mivel az Exposed-turnéról való, azért eléggé hasonlít. Ám itt van MC: John Gorman, bár elég különösen konferálja fel a fõbb tagokat. :)
10. Mike Oldfield: Tubular Bells Part Two (Live)
Ez pedig a bostoni koncertrõl való, amit Cris Hart vett fel, ha igaz. Sajnos, a felvétel privát volta a minõségében is hallható. Csak a Piltdown Man elõtti rész szerepelt a koncerten, de a végén van Sailor's Hornpipe is, és szokás szerint elég sokáig elmentek Oldfieldék a gyorsaságot illetõen. :)

1. Mike Oldfield: In Dulci Jubilo (For Maureen)
Több helyrõl is letölthetõ ez az In Dulci Jubilo-változat (akinek nincs, annak itt egy forrás), de ez mind közül talán a legjobb minõségû, gondolom, volt elég munkája vele valakinek. Bár hogy ez a legjobb minõségû, azt nem olyan könnyû megállapítani, mert mindegyiknek más jó tulajdonsága van: de talán ennek van a legtöbb. Érdekes, hogy a For Maureen-változatok más forrásainál nem hallani a végsõ tamburinhangot, itt igen. Arra azért nagyon kiváncsi lennék, hogy vajon miért hagyta ilyen halknak Mike a szám elejét, egyébként talán még inkább kedvelem, mint azt eredeti, a Boxed-on megjelent változatot. Érdekesek a különbségek: a For Maureen-verzióban nincs duda, viszont van bendzsó (?), és a témák a basszussal együtt jobban elõtérben vannak.
2. Mike Oldfield: Don Alfonso (Long Version)
Ennek is meglepõen jó a minõsége: gyönyörû tisztán hallhatóak, szinte "ropognak" a ritmust adó gitárok. :) Ezt a dalt több dolog miatt is szeretem: fantasztikus a szám lüktetése, remek a gitárszóló és az alaptéma is. Hadd említsem meg (azt hiszem, még nem tettem), hogy van Vangelisnek (Zoe Kourouklival együttmûködésben) egy One Day In Zappion címû száma, amely ugyanerre a témára épül, és 9 évvel Mike változata elõtt készült. Az ihletõje azonban nyilván nem ez, hanem Lol Coxhill és David Bedford verziója, amely 1971-es (az Ear Of The Beholder címû lemezen jelent meg).
3. Bram Tchaikovsky: Girl Of My Dreams
Ezen szintén meglepõdtem, de negatív irányban, hiszen ez nekünk jobb minõségben volt meg eddig, mint ami ezen a lemezen van. Ez az a szám, amelyben Mike csõharangokon közremûködött, de alig hallani a harangütéseket. Egyébként elég átlagos, de azért élvezetes dal.
4. Kevin Ayers: Everybody's Sometime And Some People All The Time Blues
Jó végre hallani a nem élõ verziót is, bár a minõsége nem tökéletes... Egyébént kellemes, lassú dal, egy viszonylag hosszú Oldfield-gitárszólóval.
5. Kevin Ayers: Whatevershebringswesing
Szintén rossz minõségû, ugyanolyan kellemes dal, szintén Oldfield-szólóval, bár a nyolc perc szerintem túl sok. A Whatevershebringswesing (errõl az albumról van a következõ három szám is) és a Shooting At The Moon lemezek a talira járók többségének megvan jó minõségben is, el kéne küldeni valahogy Gregéknek, nem? :))
6. Kevin Ayers: Stranger In Blue Suede Shoes
Szerintem a legjobb Kevin Ayers-szám, bár megkérdõjelezhetõ, hogy Mike játszott-e a Whatevershebrings lemezen a címadó dalon kívül másban is. Fantasztikus a hangzásvilág és a szöveg is.
7. Kevin Ayers: Champagne Cowboy Blues
Érdekes, lassú lovaglást idézõ ritmusú szám. Bár a közepén van egy eléggé oldfieldos gitárszóló, errõl sem bizonyított tudtommal, hogy Oldfield.
8. Kevin Ayers: Lullaby
Nevéhez híven egy altatódal, és szerintem elég unalmas.
9. Pierre Moerlen's Gong: Downwind (Excerpt)
A híres Downwind, de milyen rossz minõségben!?! Arról nem is beszélve, hogy csak egy részlet!? Csodálkozom, hogy nincs meg jobb minõségben a készítõk egyikének sem, hiszen még Magyarországon is kapható a lemez. Egyébként órákig lehetne áradozni e remekmûrõl, Mike közremûködéses számai közül mindenképpen a legjobb, Pierre Moerlen elragadó vibrafonjátékával és Mike még zseniálisabb gitár- és egyéb játékával. A borítón ez szerepel Mike neve mellett: "Mike Oldfield: guitar, Solina strings, bass, irish drum, amazing source of inspiration & great melodies + tape cutting on "Downwind"". Tényleg, azt tudtátok, hogy Terry Oldfield is szerepel ezen számban fuvolán? Az is érdekes, hogy ez a szám 1978 tavaszán készült, míg a lemez többi része õsszel. Mya_tom mesélt is már arról, hogy az eredeti szám A-B-A szerkezetû, és hogy külön a B is megállja a helyét, de azért én nem vágnám le a végét, ha egy módom lenne rá.
10. Robert Wyatt: Little Red Robin Hit The Road
Igencsak különös, avantgarde hangulatú szerzemény, teljes káosznak tûnik az elsõ része, a második pedig elég unalmas. Az egyetlen érdekesség a gitárdallamokban keresendõ: 2:08-tõl kezdve a Tubular Bells Part One 14:51-kor kezdõdõd gitártémáját hallhatjuk, de ez már nem olyan különleges, hisz a Rock Bottom címû lemez, amelyen ez megjelent, 1974-es.
11. Kevin Ayers: Lunatics Lament
Újabb Kevin Ayers-dal, a már megszokott rossz minõségben, de ezúttal a Shooting At The Moon albumról. Ez is tekinthetõ "excerpt"-nek, hiszen ezen a lemezen több szám egybe van építve, és ezáltal elég hosszú címek keletkeztek...
12. Tom Newman: Ma Song (Excerpt)
Megint egy excerpt rosszabb minõségben, mint ahogy az egyik oldalon letölthetõ volt, bár való igaz, hogy ezen a részleten kívül nem szerepel máshol Mike a számban.
13. Kevin Ayers, Eno, Nico & John Cale: Everybody's Sometime And Some People All The Time Blues (Live)
Ennek stúdióváltozatát nemrég hallhattuk, a koncertváltozatban van viszont az érdekesség: a szám gitárszólójában 2:45-tõl a már többször emlegetett Ommadawn-Moonwatch téma bukkan fel az Ommadawn megjelenése elõtt, 1974-ben! Nem tudom, hogy mennyire volt szándékos ez vagy csak egyszerû improvizávió, mert ez az eredeti változatban másképp szól.
14. Phil Beer: Passed You By
Egy zseniális szám, és az eddig meglévõnél végre újra tökéletesebb minõségben. Sokak szerint Oldfield legjobb vokális szerzeménye, és nem véletlenül. Hivatalosan csak 1986-ban jelent meg a Where Would You Rather Be Tonight? címû lemezen, de a felvétel 1979-es, Jó lenne megszerezni a másik közremûködést Phil Beerrel, a "Sit You Down"-t, de az Office Bootleg Part One, amin ez szerepel, csak online megrendelhetõ.
15. Mike Oldfield: Don Alfonso
Egész jó minõségben az eredeti angol Don Alfonso. A többit már a Long Versionnál leírtam.
16. Mike Oldfield: Froggy Went A-Courting (German Version)
A nagy-nagy ritkaság, amely sokáig metaforája volt számunkra az el nem érhetõnek. A szám több ponton eltér az eredetitõl, de a legjelentõsebb különbség az, hogy a "The owls did hoot and the birds they sang" kezdetû szakaszt nem Vanessa Branson, hanem Mike Oldfield mondja el.

Si alguien domina el polaco o el húngaro o el rumano, pues ale, ya tiene tiempo de disfrutar traduciendo semejante parrafada.

Como veréis, se trata de canciones no oficiales de Mike, que no salieron en ningún disco, y tal y como apunté antes (y por lo que yo recuerdo) se escuchaban de puta madre. Fijaros también en que el responsable de la remasterización del Hergest Ridge (Martin Bartosik) también sale en los créditos.

Ah! y una cosita más... conseguí el correo electrónico del tal Greg Adams y le envié un mensaje, para ver si nos podía proporcionar el enlace a dicho tesoro olvidado del Tito. Ya os contaré a ver que tal.